Dr.Yang Jwing-Ming:”A kínai Qigong gyökere” című könyvéből

Ahhoz, hogy megismerjük a légzésszabályozást, először tudnunk kell, hogyan vesszük a levegőt, és hogyan szívjuk be, illetve fújjuk ki azt a belégzés és a kilégzés folyamán. Fontos megértenünk, hogy a tüdő önállóan nem képes a levegőt magába szívni, és kipréselni.

Születése után a csecsemő rendszerint megmarad az alhasi légzésnél, azaz a mély légzésnél. Mivel a gyermek bőségesen lélegez be oxigént, elméje általában tisztább, mint a felnőtté. Amikor valaki eléri a harmincéves kort, akkor a légzése felszínessé válik, és az alhas helyett általában inkább a gyomor környékéről lélegzik. Ebben a korban az ember még mindig elegendő oxigént biztosít a test ellátásához, a rekeszizom továbbra is élénken mozog fel és le. Ez a mozgás az egészség megőrzését szolgálja.

Amikor az ember megöregszik, a légzés fokozatosan felszínessé válik, ahogy a mellkasi légzésre hagyatkozik. Ekkor az ember emlékezőtehetsége, gondolkodóképessége és szellemi frissessége hanyatlani kezd. A légzés felszínessége miatt a rekeszizom nem mozog többé élénken fel és le, és nem masszírozza a belső szerveket. A Qi (életerő) pangani kezd, a szervek pedig elkorcsosulnak. A test sejtjeinek elkorcsosulását az oxigénhiány is gyorsítja.

Világos tehát, hogy a légzés milyen fontos az egészségre nézve. A Qigong-gyakorlásban a légzés szabályozása a legfontosabb gyakorlat. Az első lépés egészségünk megőrzése érdekében oxigénellátásunk növelését célozza. Újra mélyen, lent az alhasban kell lélegeznünk, ahogyan a csecsemő teszi. Ha az oxigénellátásunk már megfelelő, akkor képesek leszünk ellazulni, megtisztítani elménket, és keringetni a Qi-t.

Fontos megtanulnunk a légzés szabályozását. Ügyelnünk kell arra, hogy milyen minőségű levegőt lélegzünk be, és el kell sajátítanunk a különböző célokat szolgáló légzésmódszereket. A légzés a szabályozás első fokán nyugodt, egyenletes és békés. Ezen a ponton a következő lépés légzésünk mélyítése, enyhítése, elnyújtása és lecsendesítése. Ez a sikeres Qigong-gyakorlás előfeltétele.

Annak érdekében, hogy légzésünket nyugodttá, egyenletessé és békéssé tegyük, először az elménket kell szabályoznunk. Tartsuk észben, hogy az elménk lényünk főhadiszállása. Ha az elménk nem szilárd és nyugodt, akkor az érzelmeink felkavarodnak. Az érzelmeink szoros kapcsolatban állnak a légzésünkkel. Amikor például dühösek vagy izgatottak vagyunk, akkor erősebben lélegzünk ki, mint be. Amikor szomorúak vagyunk, akkor a belégzésünk erősebb. Ha az elménk békés és nyugodt, akkor a belégzésünk erősebb. Ha az elménk békés és nyugodt, akkor azonos erővel lélegzünk be és ki.”